Edgar Allan Poe: Sir Arthur
Gordon Pym, a tengerész
 |
| William Turner: Hajótörés (1805) |
Régen vettem már a kezembe Poe-tól bármit is, pedig
boldogult csikókoromban mindennapos program volt. A közelmúltban azonban
újra elővettem, és elhatároztam, hogy a Pym mellé programra tűzöm két
"testvérét" is. Szinte már elfelejtettem, mennyire aprólékosak is Poe
leírásai... Persze, a mai embernek, aki a képek világában él, ez a részletesség
túlzásnak tűnik, de annak idején, amikor nem volt tévé, internet és minden
elérhető felületen óriásplakát, még másképpen kellett aktiválni az ember
fantáziáját, főleg, ha az ismeretlenről olvasott. Másrészt viszont külön
érdekes ez a részletezés annak fényében, hogy a narrátor többször is
hangsúlyozza, mennyire akadályoztatva van a memóriája: bujkálás, ájulások,
éhezés, érzelmi sokkok és számos egyéb tényező befolyásolja. A történet
jelentős részében nem hiteles tanúja a történéseknek, így hiteles elbeszélővé
sem válhat. Szavai mégis már-már mániákus precizitással festik le az
eseményeket, bár gyakran jelzi, hogy nem volt megfelelő állapotban.
