Stephen King: Állattemető
 |
| Forrás: moly.hu |
A halál tabuja egyidős az emberiséggel, és
valószínűleg olyan téma, amelyet sosem fogunk tudni tökéletesen
feldolgozni. Az emberiség folyamatosan azon munkálkodik, hogy
kikerülhesse, vagy legalább megnyugtató magyarázatot találjon arra, hogy
mi is lesz utána. Legtöbbünk bizonyára emlékszik arra a pillanatra, amikor élete során először találkozott úgy a halállal,
hogy őt magát is arcul csapta a mulandóság, vagyis amikor először
gondolt bele abba, hogy ez a furcsa dolog még ővele is megeshet. Ijesztő
gondolat (hiszen gyerekként még mind halhatatlanok vagyunk),
mindannyian másképpen próbáljuk feldolgozni, a legtöbben egyszerűen nem
foglalkoznak vele, ha nem muszáj.
Nem így persze a horrorírók,
akik abból élnek, hogy megpiszkálják bennünk ezt a gondolatot, és ha jól
csinálják, akkor akár a személyes terápiánk részévé is válhatnak,
hiszen akkor kerülhetünk közel az elfogadáshoz, ha foglalkozunk a
problémával. King remekül sorra veszi a különböző típusú emberek
halálhoz való hozzáállását: ott van az orvos, aki természetesnek veszi,
és nem hisz a halál utáni létben (legalábbis a könyv elején), ott van a
feleség, aki abszolút tabuként kezeli egy gyermekkori trauma miatt, s
ott van a kislány, aki először szembesül vele és még igenis nagyon
kíváncsi rá, satöbbi. Ellie felvilágosítása egyben apjának és anyjának
is egyfajta szemléletváltást eredményez, nem is beszélve a körülöttük
ható különös erők befolyásáról...
